Sokszor gondolok rád, és ez fáj nekem, mióta elmentél más lett az életem. Más lett az éj és más a nappal, már csak álmaimban, halmozol édes szavaiddal.
Fáj olyant szeretni, akit nem érhetsz el, aki szinte azt sem tudja, hogy létezel. Tudni, hogy nem kellettél neki, érezni, hogy más is szereti, olyan ,aki el is érheti.
Tudom, hogy szíved rég másnak adtad. Tudom, hogy rég másra mosolyog az ajkad. Tudom, neked jobb kell, az a másik, de én szívem még mindig, utánad vágyik!
Tudom, nem szeretsz, elmegyek végleg, tudom, örülsz majd, hisz nem zaklatlak végre! Tudod fájni fog, lehet túl sem élem, de tudod nélküled nincs miért élnem!