Nem érhetek hozzád, nem fekhetek melléd, nem súghatom oda: csókolj, mert kell még! Te lettél volna a legszebb örömöm, s, ha veled álmodom azt is köszönöm!
Sötét éjjel édes álom hamar tovaszáll, felébredek, s a szívem kalapál. Kispárnámat szorongatom, könnyes már a szemem, azt szeretném, ha mindig itt lennél velem.
Nem lehetek veled, mert elválaszt egy táj, de ettől álmod még lehet csodás! Nem féltelek, csak felnézek az égre, s tudom: a csillagok vigyáznak rád ma éjjel.
Ha az élet rögös útját járod és keresni vág oly szomorú mindig egyedül lenni. Valakit mindig hiába keresni. Valakit várni, aki nem jön többé. Valakit szeretni titokban örökké!