Senki sem különálló sziget,
Minden halállal én leszek kevesebb,
Mert egy vagyok az emberiséggel,
Ezért hát soha ne kérdezd,
Kiért szól a harang: érted szól.
Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt,
Ezer fúvó szélben lakom,
Gyémánt vagyok fénylő havon.
Érő kalászon nyári napfény.
Szelíd esőcske őszi estén.
Síromnál sírva meg ne állj,
Nem vagyok ott, nincs is halál.
Számunkra Te sohasem leszel halott
Örökké élni fogsz mint a csillagok
Drága jó szívét, két dolgos kezét
Áld meg Atyám.
S mi köszönjük, hogy õ lehetett a mi
édesanyánk.