Két pár cipője volt és két ruhája. Zord volt. Nem is mertünk fölnézni rája De néha este ellágyult, megolvadt, nyitotta nékünk az ablak kilincsét és megmutatta mesebeli kincsét, az őszi égbolton a tiszta holdat. (Kosztolányi Dezső)

Emléke napszínû falakban. A falak hûlt helye a Napban. Árnyéka nôttön nô. A fény fia. A temetô nem szerves kémia. A levegôváz üvegesedik. A nyirok és a köd nem vár novemberig. Ablakok mögött fuldoklik, kinek nem vált vérévé, hogy a falakat többé már senki nem építi meg. A csontok közt lakó tudja, hogy nem tünemény az, ami elforog, ha szinkópásan elrémül a szív. (Gersgely Ágnes)

Édesanyám névnapjára Drága jó Mamuskám, Nyár van a világon, Nap süt le a földre Madár szól az ágon. Szivünk világában Szintén meleg nyár van Szeretetnek napja Fürdeti sugárban. Tele van a szivünk Szép madárénekkel Légy megáldva hosszú És boldog élettel! Dsida Jenő

Álmomban az éjszaka aranykertben jártam. Aranykertben aranyfán aranyrigót láttam. Aranyrigó énekét a szívembe zártam. Ahány levél lengedez szélringatta ágon, ahány harmatcsepp ragyog fűszálon, virágon Édesanyám, fejedre annyi áldás szálljon. (Zelk Zoltán)

Virágosat álmodtam Édesanyám, virágosat álmodtam, napraforgó virág voltam álmomban, édesanyám, te meg fényes nap voltál, napkeltétől napnyugtáig ragyogtál. (Ágh István)

Havat terel a szél az erdőn, mint pehely-nyájat pásztora. S néhány fenyő már érzi sejtőn, miként lesz áldott-fényű fa, és hallgatózik. Szűz utakra feszül sok ága, tűhegye- szelet fog- készül, nő magasba, az egyetlen szent éj fele.

Erdő szélén ezüstfenyő, havas ággal büszkélkedő, őz és nyuszi körbeállja, tekintetük megcsodálja. Képzeld el hogy ott állok, és BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!

Buborék van a pohárban. malac repül a szobában, pezsgőt inni most nem szégyen, önts úgyis, ha nem kérem! Ma még nagy bulit csinálok BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!