Aki jó volt hozzám, az volt az anyám. Minden pillanatban gondolt Ő reám. Ha sorsom megvadult s látta, hogy elüt félretolt az útból, s elé Ő feküdt. Aki jó volt hozzám, az volt az anyám. Ha fáztam, a lelkét terítette rám. Átvette terheim, hogy azt ne én vigyem, simogatta sebeim, siratta könnyeim. Hogyha megbántottam, -már bánom azt, nem sírt Ő sohasem, szemeim előtt. Nem hangzott ajkáról soha, soha vád, mert Ő a legdrágább kincs, az Édesanyám!

Anyák napja jött el ma, oly boldog sok jó anya. Lesi, várja léptemet, gyermekén hogy segíthet. Köszönöm én Jó anyám, hogy így vigyázol reám. Hogyha Téged bánat ér, vigasztalunk mindenért!

Az én szívem kis óra Szeretet a rugója Mindig csak azt ketyeg:ÉDESANYÁT SZERETI.

Édes jó Istenem hallgasd meg imámat, áldd meg minden jóval édes jó anyámat. Áldó két kezedet tartsad mindig rajta, mosolyogj rá szeretetet, ne legyen bús napja.

Édes jó anyám az az imádságom, égben lakó jó Istenünk rád nagyon vigyázzon. Szórja be útadat gyönge violával, jutalmazó két kezének minden áldásával.

Elnézem a fecskét fiát hogy eteti, hogy betakargatja, hogy gondját viseli. Te is így viseled gondomat jó anyám! A lábad nyomát is hát hogyne áldanám.

Anyám könnye fürösztgetett, ha az élet beszennyezett. Az öröme napsugár volt, rajta volt az egész égbolt. Az Ő nyelve, anyanyelvem, az én élő örökségem, Édesanyám én szeretlek, s ma is szívből köszöntelek.

Bokrétát kötöttem jó anyám napjára, örül a bokrétám minden egyes szála. S azt mondatja velem illatos virágom: Legyen áldás az én édes jó anyámon.