Álmomban az éjszaka aranykertben jártam. Aranykertben aranyfán aranyrigót láttam. Aranyrigó énekét a szívembe zártam. Ahány levél lengedez szélringatta ágon, ahány harmatcsepp ragyog fűszálon, virágon Édesanyám, fejedre annyi áldás szálljon. (Zelk Zoltán)

Virágosat álmodtam Édesanyám, virágosat álmodtam, napraforgó virág voltam álmomban, édesanyám, te meg fényes nap voltál, napkeltétől napnyugtáig ragyogtál. (Ágh István)

Az én szívem kis óra Szeretet a rugója Mindig csak azt ketyegi: ÉDESANYÁT SZERETI.

Anyák napja jött el ma, oly boldog sok jó anya. Lesi, várja léptemet, gyermekén hogy segíthet. Köszönöm én Jó anyám, hogy így vigyázol reám. Hogyha Téged bánat ér, vigasztalunk mindenért!

Aki jó volt hozzám, az volt az anyám. Minden pillanatban gondolt Ő reám. Ha sorsom megvadult s látta, hogy elüt félretolt az útból, s elé Ő feküdt. Aki jó volt hozzám, az volt az anyám. Ha fáztam, a lelkét terítette rám. Átvette terheim, hogy azt ne én vigyem, simogatta sebeim, siratta könnyeim. Hogyha megbántottam, -már bánom azt, nem sírt Ő sohasem, szemeim előtt. Nem hangzott ajkáról soha, soha vád, mert Ő a legdrágább kincs, az Édesanyám!

Köszönöm, Istenem az édesanyámat! Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat! Körülvesz virrasztó áldó szeretettel, Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell. Áldott teste, lelke csak érettem fárad, Köszönöm, Istenem az édesanyámat!

Édesanyám drága, mit adjak ma néked, mivel mutassam meg, hogy szeretlek Téged? Semmim sincsen, csak szerető szívem, Te vagy a mindenem! Amíg élek, el nem hagy az én szeretetem

Ha csak egy virág volna, én azt is megkeresném. Ha csak egy csillag gyúlna, fényét idevezetném. Ha csak egy madár szólna, megtanulnék hangján. Ami csak szép s jó volna, édesanyámnak adnám