Mikor szívünk először összedobbant, mikor szemed rám nézve lángra lobbant, mikor az első csókod az ajkamra égett, Én már akkor úgy éreztem,meghalok Érted.
Minden éjjel azt álmodom, hogy mellettem állsz, s szerelmes szavakra, forró csókra vársz. Simogató pillantásod érzem arcomon, olyan ez mint a valóság. Kár, hogy álmodom.
Mint édes ködből előtűnő napfény, mint először elszavalt csodás költemény, mint hullámzó tenger kék vizén a holdfény, azzá lettél nekem, s hiszem, hogy van remény.
Mióta megismertelek, azóta szeretlek, rabul ejtett ragyogása csillogó szemednek. Messze vagy tőlem, de nem vagyok árva, mert itt vagy velem, a szívembe zárva.
Mióta veled vagyok mindig csak álmodom, ilyen még nem volt soha e világon. Két testben egy lélek, oly közel, s oly távol. A két lélek felsóhajt, s közel lesz a távol.
Mit ér ezer szó, mely nem tőled hallható. Mit ér a sok csillag, ha nem veled látható. Mit érnek az órák, mit érnek a percek, ha mindezek nélküled telnek.