Akkor tudod meg mi is a magány, ha egyedül sétálsz egy hűvös éjszakán. Az éjszakába kiáltod a kedvesed nevét, de nem hallja senki, csak a nyomasztó csend.
Árnyak mozognak, kelnek szaporán, én csak nézem a holdat, csillognak a csillagok, mint a borostyán, már csak te hiányzol, s tőled lenneszívem oly olvadt.
Azt a percet feledni nem tudom, mikor édes csókod égett az ajkamon, karomba fűztelek, arcom tűzben égett, éreztem, hogy szeretsz és én is szeretlek téged.
Egy vállalkozás nem képes talpon maradni ma, ha csak azt ismétli, amit tegnap csinált, ha nem növekszik, akkor elpusztul, olyan mint egy élőlény, ha megáll a növekedésben, akkor haldokolni kezd.