Mikor szívünk először összedobbant, mikor szemed rám nézve lángra lobbant, mikor az első csókod az ajkamra égett, Én már akkor úgy éreztem,meghalok Érted.
Minden éjjel azt álmodom, hogy mellettem állsz, s szerelmes szavakra, forró csókra vársz. Simogató pillantásod érzem arcomon, olyan ez mint a valóság. Kár, hogy álmodom.
Mint édes ködből előtűnő napfény, mint először elszavalt csodás költemény, mint hullámzó tenger kék vizén a holdfény, azzá lettél nekem, s hiszem, hogy van remény.