Vágy, vágy... de mit ér, ha a szív csak eped, csak eped,
s elfutnak az évek, a leggyönyörűbbek!
Szeretni - de kit? Kis időre szeretni mit ér?
Örökre pedig lehetetlen... - Mihail Jurjevics Lermontov
Minden éjjel azt álmodom,
hogy mellettem állsz,
Szerelmes szavakra,
forró csókra vágysz,
Simogató pillantásod érzem arcomon,
Olyan mint a valóság, kár,
hogy csak álmodom.
Az égen már ragyognak a
csillagok,
Én az ágyikóm felé
ballagok,
Behunyom a szemem,
és én boldog vagyok,
Mert álmaimban,te velem vagy,
és én veled vagyok...
Meséld el, ha bánt valami,
hisz te számomra vagy valaki.
Én mindig meghallgatlak, még
meg is vigasztallak.Bár tudom,
hogy mi bánt téged, mégis
oszd meg velem, kélek.