Árnyak mozognak, kelnek szaporán, én csak nézem a holdat, csillognak a csillagok, mint a borostyán, már csak te hiányzol, s tőled lenneszívem oly olvadt.
Mikor rád gondolok, megremeg a lelkem, ilyenkor úgy érzem, bilincsben a testem. Mindig itt vagy velem, mégis oly távol, csak én tudom, hogy mennyire hiányzol.
Mit ér ezer szó, mely nem tőled hallható. Mit ér a sok csillag, ha nem veled látható. Mit érnek az órák, mit érnek a percek, ha mindezek nélküled telnek.
Ülök a tóparton és nézem a vizet, várom a pillanatot, amikor újra látlak téged. Tudom, messze vagy, nem lehetsz itt velem, de olyan jó lenne, ha most itt lennél mellettem.
Vannak olyan pillanatok az életben, amikor annyira hiányzik nekünk valaki, hogy ki szeretnénk őt szakítani az álmainkból és úgy igazából meg szeretnénk ölelni.