Ülök a tóparton és nézem a vizet, várom a pillanatot, amikor újra látlak téged. Tudom, messze vagy, nem lehetsz itt velem, de olyan jó lenne, ha most itt lennél mellettem.
Hiányzol nekem, mint, hajnali rétnek a gyöngyöző pára, vágyom rá, hogy édes csókot lehelhessek kicsi piros szádra! Csókod izét már alig várom csak te vagy kire vágyom!
Messze vagyok tőled messze, nagyon távol, de, ha szíved szeret, megtalálhat bárhol. Mindig velem vagy lázas éjszakákon, benned lesz majd minden boldogságom. Szeretlek!