Elmentél, kiléptél az ajtón,
S nekem nem marad más, csak a bánatom,
Neked szavaim, már nem tartogatom,
Szeretlek! Már többé nem mondhatom.
Te voltál a világom.
S most tekinteted elhagyom.
Elhagyott a világom!
De szóm nem lesz hőbb, mint illik s szokás,
csak tán csöppnyit puhább,
s csak úgy fogom kezed, mint bárki más,
csak tán picinyt tovább... - Robert Browning