” ördögöt öleltem, úgy ahogy kell, angyaloknak szánt szerelemmel. Ördögöt öleltem. Furcsa volt, és csak az ördög tudja, milyen azt kapni, ami másnak szól.
A sarokban szűköl, és vágyódik a remény
semmit sem kér, csak elcsendesedve remél.
Reméli a reményt, mit soha el nem ér,
mert a remény a lét, s léte semmit sem ér.
Zöld erdőben jártam,
Net-kávézót láttam.
Betértem egy percre,
A Gyaloglót keresve.
Megtaláltam rögtön,
Kölnimet rádöntöm.
Ne rinyáljál kérlek,
A kölni nem méreg.