Minden éjszaka betakarod fázó testemet, minden éjszakán rajtam vagy. Élni nélküled nem tudok. Sokszor az ágyban magamhoz ölellek, és a legszebb dolgokra gondolok. Hol a fenében vagy már, te büdös takaró!
A tegnap csupán álom,
A holnap nem több, mint látomás,
Minden tegnap a boldogság álma,
Minden holnap csak remény csillogása.
Vigyázz ezért, hogy mit kezdesz a máddal!