Mikor ébren vagyok, te jársz az eszemben, hozzád száll minden gondolatom. Mikor elalszom, rólad álmodok, az ólomlábú időt sokszor, hajszolom. Várom a percet, a jöttödet, mikor a kezem, a kezedbe teszem...
“Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!”
(Juhász Gyula)