Néha úgy tűnik egy perc az élet, s, ha rád gondolok egy új percet élek! Egy gyöngéd ölelés, mely elfelejtet mindent, csak a pillanatnak élsz, mely megér minden kincset.
Ahogy a Föld élteti az élők testét, úgy imádom minden veled töltött estét. Ahogy a föld otthont ad az elveszett magnak, úgy vágyom Rád minden percében a napnak!
Szerelmem, miért nem vagy itt velem? Életem így kész gyötrelem! Jöjj hát, s szeress, csókolj! Szerelmes szavakkal bókolj! Imádj mindig s ne csak a mai nap, mikor minden szerelmes virágot kap!
Szemed csillogása, mosolyod ragyogása, szívemben az örök boldogság forrása. Forró szellő suhan keresztül testemen s suttogja, hogy te vagy az egyetlen!