Senki sem különálló sziget,
Minden halállal én leszek kevesebb,
Mert egy vagyok az emberiséggel,
Ezért hát soha ne kérdezd,
Kiért szól a harang: érted szól.
Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt,
Ezer fúvó szélben lakom,
Gyémánt vagyok fénylő havon.
Érő kalászon nyári napfény.
Szelíd esőcske őszi estén.
Síromnál sírva meg ne állj,
Nem vagyok ott, nincs is halál.
“Oly régóta vársz reám
Most itt vagyok neked
Két karoddal ölelj át
Hisz az út értelmetlen nélküled
Itt vagyok neked
Kéz a kézben járunk
Mi még szerelmesen valahol fenn a
végtelenben.”
Te voltál a fény, a ragyogás
Kérlek vigyél el magaddal
És ha szerelmed porrá égett
Hints be vele a régi emléket
Ha majd letesznek hozzád, megfogom a kezed
Még érezzük, hogy összetartozunk
Ez lesz az utolsó legboldogabb napunk.
“Ember voltál, méltó e névre
Legjobb fiú, testvér és rokon
Szeretetünk mely soha el nem múlik
Borongva gyászolnak sírodnál
Szerető szüleid és testvéreid”
Szellő szárnyán szálló idő e szép naphoz vezetett, szívem imádságát suttogja a szeretet. Kérem a jó Istent, óvjon, védjen tégedet. Adjon neked egészséget, hosszú boldog életet! Boldog születésnapot!