Serceg a zsír,
sül a fánk.
Fényessárga serpenyőből
ragyog ránk.
Illatozik,
nő, dagad,
az orrunkat csiklandozó
jó falat.
Már a tálon
a sok fánk,
Fehér cukorfelhő alól
nevet ránk.
Ránk nevet
és integet.
Itt a farsang, vidám farsang,
gyerekek. - Osváth Erzsébet
Maszkabálba
készül az utca,
A talpalávalót
Pőce Gyula húzza.
Ringyes rongyos maskarák,
Szalma, meg
kukorica figurák,
Fura táncuk
fürgén ropták.
Szólt a nóta
táncolt a láb,
Nevettük a
sok maskarát. - Kanizsa József
Álarcosok, suttogók, szerelmesek, gyanakvók, féltékenyek, kacagók. Farsang, tarka nép, suhog a selyem, ragyog a bársony, virít a csipke, libeg a szalag, száll az ének, a dal, a kacagás. Carnevale, carnevale!
Házról házra jártak - főleg a legények - farsangot köszönteni. Többnyire hosszú nyársat vittek magukkal, arcukat bekormozták, és énekeltek. A végén a gazda így szólt: "Gyertek ide fiaim azzal a nyárssal! Rátűzöm a szalonnát, hogy szép megölőjeim legyenek!"
Farsang, farsang, háromnapi farsang,
Itt is adnak, amit adnak
Ez is Isten háza,
Szálljon le rája
Az Isten áldása,
Hat lóval, hat ökörrel
Három borjas tehénnel,
Egy aranyos ekével.
Elmúlik a hosszú farsang, de mi ne sirassuk,
majd jövőre, iskolába jobban megtanuljuk.
Sirassák a lányok itthon maradások,
kiknek a nagy méreg miatt ráncos a pofájuk.