Te vagy a hajnal, te vagy a tűz, az életem lángja, ami az értlemet adja. Szemeid ragyogása, hajad susogása, ölelésed forrósága, lelkem boldogsága. Szeretlek!
A semmi közepén állok, csodálom a lemenő Napot, a szél egy dalt játszik a fákon, szívem megdobban, s Rád gondolok. A Természet e csodáját, ha ketten nézhetnénk, a Világ legboldogabb embere lennék!