Ha álmodom, nem tudom, hogy mi a jó és mi a rossz. Ha álmodom nem tudom mi az álom és mi a való. Ha álmodom, nem tudom mit miért teszek, csak azt remélem, ott veled leszek.
Reggel, ha felébredsz, észre fogod venni, kicsike szobádból nem hiányzik semmi. De hogy én ott jártam, megtudod könnyen, hófehér párnádon ott csillog a könnyem.
Szenvedéllyel gondolni egy másik emberi lényre mindig több bánatot okoz, mint örömet, de ennek ellenére... az ember nem lehet meg e tapasztalat nélkül!
Oly megnyugtató, hogy itt vagy nekem, Hogy minden bajban fogod a kezem, Hogy nem hagysz el soha, hogy viszont szeretsz, Hogy velem együtt sírsz és nevetsz.