Fogy a szerelem, ahogy fogynak a napok, bottal jár a remény, út szélén andalog. Mint ha lehajolva a sárban kincset találnék, lehetne örökre az arcod ajándék.
Szeretni egy férfit, egy asszonyt annyi, mint egy tökéletlen lényt, egy beteget, egy gyengét, egy bűnöst szeretni. Ha valóban szereted, meggyógyíthatod, támogathatod, megmentheted. Michel Quoist