Ballag már az esztendő, vissza-vissza nézve, nyomában az öccse jő vígan fütyörészve. Beéri az öreget s válláról a terhet, legényesen leveszi, pedig még csak gyermek.
Lépegetnek szótlanul, s mikor éjfél eljő férfiasan kezet fog múlttal a jövendő!
Utolsó napján ennek az évnek a cigánycsemeték megint útra kélnek, azt kívánom neked, hogy ha arra járnak, térjenek be hozzád, s maradjanak nálad! B.U.É.K!
Szenvedéllyel gondolni egy másik emberi lényre mindig több bánatot okoz, mint örömet, de ennek ellenére... az ember nem lehet meg e tapasztalat nélkül!