Hogy kijelentsem ünnepélyesen, Most itt az alkalom; Régen láttalak, és bizony nekem Hiányoztál nagyon. Rég láttál te is. Már elfeledted Azt, hogy én is vagyok, Mindazonáltal kívánok neked Sok boldog névnapot.
Nézz a szemembe és a szívembe látsz. Ölelj magadhoz, hogy ne múljon a varázs. Fogd meg a kezem és ne engedj el soha, Te vagy az életemben a legnagyobb csoda.
Az egyes országokban kötelező csók a házassági ceremóniák végén egy szelídített változata annak a régi szokásnak, miszerint a fiatal pár a szertartás végén a násznép színe előtt szeretkezett.
„Mi nem hirdetjük fennen, hangos szóval,
Csak te, csak én, örökké s holtomiglan,
Mi megpróbálunk csendben boldogok lenni,
Lelkünk mélyén, őszintén, igazán szeretni.”
(Stendhal)