Az élet rögös útján
nekünk találkozni kellett,
hogy hitben, szeretetben
éljünk mi egymás mellett.
Fogd meg hát kezemet,
és én veled megyek,
Reád bízom magam,
mert nagyon szeretlek.
/menyasszony neve/
Megfogom kezedet,
S megígérem Neked,
hogy az élet rögös útján
végig elkísérlek.
Boldogok leszünk majd,
hisz én is szeretlek.
Amíg a szívem dobog,
hozzád mindig hű leszek.
/vőlegény neve/
Akit párodul melléd rendelt az ég,
Becsüld meg, szorítsd meg kezét,
És ha minden álmod valósággá válik,
Akkor se feledd el, Légy hű mindhalálig.
(Madách)
Ha majd aranygyűrű ragyog az ujjadon,
S édesanyád szívét marja a fájdalom,
Mert azt hiszi, elvisznek messzire,
S rajta kívül nem fog szeretni már senki se.
Becsüld meg jól azt az aranykarikát,
Mert cserébe hagytad el édesanyád.
(Ady Endre)
„Arra születtem, hogy megszeressenek,
S megszeressem én is azt, akit lehet.
Arra születtem, hogy boldog is legyek,
S tovább adjam egyszer az életemet.”
(Adamis Anna)