Csillapíthatatlan és legyőzhetetlen szabadságvágyunkhoz mohó, szinte gyermekies odatartozásvágy társul, és csak látszólagos az ellentét. Szabad az, aki szabad szívvel választja meg, kitől függjön, hová tartozzon.
Szegény felvilágosodás! Kevés ideig tartott a te napod! Fekete ruhák indultak bevonni te feldúlt egedet... De légy vigasztalással, barátom, nem éjszaka ez, csak sötét fellegek... és majdan elmúlnak!
Olyan vagyok, mint a madár, amely előtt hiába nyitották ki a kalitka ajtaját, mert időközben elfelejtett repülni. Újra meg kell tanulnia a szárnyával bánni.