Emléke napszínû falakban. A falak hûlt helye a Napban. Árnyéka nôttön nô. A fény fia. A temetô nem szerves kémia. A levegôváz üvegesedik. A nyirok és a köd nem vár novemberig. Ablakok mögött fuldoklik, kinek nem vált vérévé, hogy a falakat többé már senki nem építi meg. A csontok közt lakó tudja, hogy nem tünemény az, ami elforog, ha szinkópásan elrémül a szív. (Gersgely Ágnes)