Aki jó volt hozzám, az volt az anyám. Minden pillanatban gondolt Ő reám. Ha sorsom megvadult s látta, hogy elüt félretolt az útból, s elé Ő feküdt. Aki jó volt hozzám, az volt az anyám. Ha fáztam, a lelkét terítette rám. Átvette terheim, hogy azt ne én vigyem, simogatta sebeim, siratta könnyeim. Hogyha megbántottam, -már bánom azt, nem sírt Ő sohasem, szemeim előtt. Nem hangzott ajkáról soha, soha vád, mert Ő a legdrágább kincs, az Édesanyám!